A Debrecen, 471. számú (Sámsoni) út első 1 kilométeres szakaszára vonatkozó engedélyezési terveket Társaságunk 2017-ben készítette el, illetve szerezte meg az út-és műtárgyépítési engedélyeket. Az engedélyezési tervekben rögzített műszaki tartalom alapján Építési és Közlekedési Minisztérium (korábban NIF Zrt.) 2021-ben kötött szerződést a kiviteli tervek elkészítésére, kiegészítve a tervezési feladatot – első ilyen jellegű projektként – BIM munkarész készítésével.

A projekt műszaki tartalma

A Sámsoni út (471. számú út) és a 100. számú vasútvonal keresztezésénél a jelentős – és várhatóan tovább növekvő – vasúti, közúti, illetve gyalogos forgalom már évek óta előrevetítette a különszintű csomópont, pontosabban a vasútvonal alatt egy közúti aluljáró kialakításának szükségességét.
A tervezett kialakítás szerint a Sámsoni út 2x2 forgalmi sávos lesz. Az aluljáróban az útpálya mellett a déli oldalon gyalogos járdát, míg az északi oldalon kerékpárutat terveztünk. Ahhoz, hogy a Sámsoni út melletti telkeket az aluljáró megépülte után is meg lehessen közelíteni, párhuzamos szervizutakat kell kialakítani. A szervizutak és a vasúti pálya számára külön műtárgyakat terveztünk: a vasútvonal két vágányát különálló acél alsópályás hídszerkezeten, míg a párhuzamos szervizutakat előregyártott vasbeton hídgerendás szerkezeten javasoltuk átvezetni. Mivel a vasúton a szintbeni gyalogos átkelési lehetőség a tervek szerint megszűnne, ezért az aluljáróból egy-egy új lépcsőkart kell kialakítani a vasúti pálya mindkét oldalán. Annak érdekében, hogy a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak ne kelljen a közúti űrszelvény méretének megfelelő magasságkülönbséget megtenniük az aluljárón áthaladáskor, a járda és a kerékpárút magassági vonalvezetését a közút magassági vonalvezetésétől eltérően terveztük kialakítani. A Mátyás király – Apafája utcánál lévő csomópont a tervek szerint jelzőlámpás szabályozású lesz, míg a Kassai úti csomópont maradhat jelzőtáblával szabályozott.

BIM munkarész készítése

A kiviteli tervek készítésén kívül a tervezési munka fontos elemét képezte, hogy ez a projekt a megbízó, Építési és Közlekedési Minisztérium egyik első olyan projektje volt, amely a klasszikus szakági kiviteli tervek készítésén kívül BIM munkarész készítését is magában foglalta.
ÉKM a folyamatos tervellenőrzés lehetőségének biztosításán, ütközésvizsgálatok elvégzésén, a modell alapú mennyiségkimutatások és költségbecslések készítésén túl vizualizációval összefüggő követelményeket is megfogalmazott, amely igények kielégítésére ÉKM munkatársaival közösen kellett az adott projektre alkalmazható megoldásokat megkeresni és megoldani – véleményünk szerint sikeresen.
A szakági modellek a projekt sajátosságai, illetve a szerződéses ütemezés miatt utómodellezéssel készültek, ami ugyan a modellalapú tervezésre történő átállás időszakában megszokott eljárásnak tekinthető, de kétségtelen hátránya, hogy többletmunkával jár, mivel a készülő tervekkel párhuzamosan, de folyamatos lemaradásban kell készíteni a modelleket. BIM-ben megvalósuló tervezésnél hatványozottan jelentkezett az a probléma, hogy a meglévő állapot rögzítéséhez rendelkezésre álló alapadatok rendkívül hiányosak, sok esetben modell készítéséhez elégtelenek voltak, különösen a közmű szolgáltatók, üzemeltetők adatait illetően, de a tervező szoftverek képességei, az adatcsere lehetőségek vagy a szabályozás elmaradottsága is tetten érhető volt. Tapasztaltuk azt is, hogy nincs kiforrott, bejáratott követelményrendszer, amihez igazodni lehetne a fejlesztésekkel. Többé-kevésbé mindenkinek saját magának kellett előállítani a tervezéshez/modellezéshez szükséges alkotóelem/modellelem-készleteket. Nem definiálták még egyértelműen a mélyépítésben a különböző tervszintekhez tartozó modell geometriára vonatkozó részletezettségi szinteket sem.

A feladat végeztével összességében úgy látjuk, hogy korántsem biztos, hogy minden létesítmény megtervezésénél szükség van BIM modellezésre – legalábbis addig, amíg a fent leírt problémák nincsenek valamilyen módon kezelve.